Az egyik legbensőségesebb időtöltés a gyerekekkel esténként bekuckózni, és kicsit beszélgetni a nap eseményeiről, egy Csinta gyerek snack termékkel, vagy mesét mondani/olvasni lefekvés előtt az ágyban. Ilyenkor a félhomályban megteremtődik a tér arra, hogy a nap nyomasztóbb eseményei is előkerüljenek, és ezeket együtt feldolgozzuk, hogy ne szorongásként vigyék magukkal az álmaikba. Hogyan használhatjuk ehhez a Csinta-erő kártyákat? Van, akivel könnyebb beszélgetni, mert csak úgy ömlik belőle a szó, és könnyen ki tudja fejezni az érzéseit is. Velük beszélgetés közben, amikor egy-egy nehezebb témára kerül a sor rákérdezhetünk és együtt felfedezhetjük, hogy milyen érzések maradtak ezek után az események után bennük, csalódottság, szomorúság, félelem…, és vajon melyik Csinta-erő lenne az, ami jól jött volna akkor, vagy jól jönne most. Ezt a kártyát megnézegethetjük, beszélgethetünk róla, megbeszélhetjük, hogy mit lehet tenni azért, hogy ezt az életérzést megéljük. Betehetjük a kártyát párnája alá, vagy magával viheti másnap az óvodába, iskolába egy Csinta gyerek snack termékünkkel, hogy emlékeztesse őt arra a belső erőre, amit a kártya ábrázol. Ha nem találtok olyan kártyát, ami épp a szituációhoz illene, ti is kitalálhattok újabb Csinta erőket, akár meg is írhatjátok, rajzolhatjátok nekünk, hogy később ezek is elkészülhessenek és bekerülhessenek a készletbe. Ugyanezt megtehetjük persze akkor is, amikor valamilyen örömteli eseményről számolnak be, és megkereshetjük hozzá, hogy milyen Csinta-erő volt, ami jelen volt akkor. Vannak, olyan gyerekek, (felnőttek is : )), akik nem könnyen fejezik ki magukat, és közben érezzük, hogy valami bennük ragadt, és szeretnénk, hogy megkönnyebbüljenek. Náluk jó lehetőség lehet a mesemondás. Ha úgy döntötök, hogy próbára teszitek magatokat és egy saját mesét meséltek a gyerekeknek, ez mindenkinek kreatív, izgalmas felfedezés lehet. Én például annak idején, amikor a gyerekek kicsik voltak úgy csináltam, hogy megkérdeztem tőlük, hogy kik legyenek a mese szereplői, és ha volt ihletük, azt is, hogy honnan kezdődjön a mese. Ekkor, ha kicsit elcsöndesedik az ember, legalábbis velem így volt, mintha megelevenedtek volna a szereplők és egyik kimondott mondatot követte a másik, így gördül előre a mese, ha csak úgy hagytam. Amikor megakadtam rájuk néztem és megkérdeztem, hogy: Mit mondott? Ki érkezett meg? Mi történt velük? Ekkor ők egyből beszálltak és folytatták. Abból, ahogy a gyerekek szövik a történeteket sokat meg lehet róluk tudni, előjöhet a dühük, a fájdalmuk, félelmük és akkor akár nem is személyesen, hanem a szereplő kapcsán rá lehet kérdezni pl.: hogy hogyan érezhette magát a kis medve, amikor ott ült a barlangban, a sötétben és csak várta, várta a mamáját. Félt, magányos vagy szomorú volt? És itt előkerülhetnek a Csinta kártyák, és megkereshetjük, hogy milyen Csinta-erő segített volna a kis macinak, hogy megnyugodjon. Bizalom, nyugalom vagy kreativitás? Megint csak nem kell ragaszkodni a már meglévő kártyákhoz, hanem együtt kitalálhatjátok, hogy milyen életminőség hiányzott.
Elővehetünk már megírt meséket is. Nekünk a kedvenc meséink például Mészöly Ágnes: Sünimanó, és a Boldizsár Ildikó Boszorkányos meséi voltak. Ha elővesztek bármilyen mesét, amit szerettek, a mese végén, vagy időnként meg-megállva meg lehet kérdezni őket, hogy mit gondolnak, mit érezhetett akkor a főszereplő Pl.: Szerinted félt? Magányosnak érezte magát? Szomorú volt? erről kicsit lehet beszélgetni, akár úgy is, hogy ők, hogy lennének egy ilyen helyzetben, de ha annyira zárkózottak, akkor, hogy ilyesmit sem könnyen osztanak meg, akkor csak a szereplőről lehet beszélgetni, és ebből is sok minden kiderülhet számunkra. Amikor megtaláltuk az érzéseket, elővehetjük a Csinta- erőket és rákérdezhetünk, hogy milyen erőre lehet szüksége a szereplőnek.
